Hétfő reggel kezdetét vette kurzusunk. Első körben megjegyezném, hogy végig a hét alatt nem lankadhatott a figyelmünk egy percig sem mert szinte mindig interaktív feladatok voltak ahol gondolkodni, cselekedni, rajzolni, írni és beszélni kellett. Gondoskodtak arról, hogy frissítő és harapnivaló mindig legyen az asztalon.
Júlia ( a kurzusvezetőnk) ismertette a heti programot, témákat.
Interaktív feladatok:
Ismerkedés: Az udvaron körforgásban minden párnak kellett mondania két igaz és egy hamis állítást magáról. A párjának el kellett dönteni, hogy a három állítás közül melyik a hamis.
A kurzus kezdete: Kaptunk három darab különböző színű post-it cetlit. Rá kellett írni, hogy mit várunk el a kurzustól, mi mit tudunk hozzáadni valamint azt, hogy mi a félelmünk. Egy hatalmas fa ábrára ragasztottuk fel és a csoport elé kiállva el is mondtuk részletesen a félelmeinket, elvárásainkat. Nagyon hasznos feladat hiszen többen megfogalmazták szavakba öntötték félelmünket ami már nem is volt akkora félelem a későbbiekben. Beata a lengyel kolléganőm például kiemelte, hogy szorong amikor ki kell állnia beszélni felnőttek előtt. Én kiemeltem, hogy mi minannyian hozzá tudjuk adni a heti munkánkhoz a tapasztalatunkat, megélt élményeinket ezzel segíteni motiválni tudjuk egymást.
Júlia minden feladat előtt program segítségével random hozott létre 3-4 fős csoportokat. Kezdetben zavart, hogy nem mi választhattuk ki kivel akarunk dolgozi hiszen már az első este kialakult mindenkiben,hogy kivel "pendül egy húron" azonban később rájöttem, hogy mennyire megváltozott a véleméynem egy-egy emberről amikor közösen dolgoztunk egy feladaton.
Poszterkészítés: Két csapatra oszlottunk. Az egyik csapatnak egy nagy poszterre fel kellet írni a tanár a másiknak a diák szót, majd a szavak mellé három csoportban össze kellett gyűjteni a kulcsszavakat. A három csoport: tudás, képesség, hozzáállás. Miután végeztünk kicseréltük a posztereket és kiegészítettük a másik csoport munkáját észrevételünkkel. A munka végeztével prezentáltunk.
)
Úgy tűnik nem csináltunk sok feladatot az első napon azonban repült az idő hiszen minden prezentálás alkalmával beindult egy diszkurzus. Úgy gondolom, hogy a kurzus egy nagyon fontos része a tapasztalatcsere, véleménynyilvánítás hiszen ezáltal inspirálódunk egymásból. Felszabadító volt megtapasztalni azt, hogy nagyon is hasonló problémákkal küzdenek Spanyolországtól Magyarországon át Lengyelországig.